Hogy hogyan is vagyok?

Gondoltam irok egy pár sort arról, hogy is vagyok igy, hogy ilyen nagyon várandós vagyok. November 21-re vagyok kiirva, ami 9 nap múlva van, tehát akár ma éjjel is beindulhatnak a dolgok, de akár 3 hét múlva is, amennyiben túlhordanám a kicsit.

Szóval az egész terhesség nagyon gyorsan eltelt. Biztosan azért, mert gondoskodni egy másik kicsiről, háztartást vezetni, meg boldogulni egy idegen országban eléggé lekötötte az időmet, figyelmemet. Az első 4 hónap egy rémálom volt, minthogy ugyan az ég adta világon semmilyen terhességi tünetem sem volt, egyik porckorongom beadta a törölközőt. Elég "vicces" dolog volt 4 hónapot szó szerint a padlón tölteni egy egyéves örökmozgóval, mindenféle fájdalomcsillapitó nélkül, hiszen akkor már terhes voltam. Szegény Mike-ra nem kis terhet rótt ez az egész a napi 8-10 óra munka után még otthon is helyt állni. Nagyon nagy segitség volt.

Aztán a 4. hónaptól, miután elmúlt az a szörnyű idegi fájdalom a derekamból, gondoltam lesz 3-4 könnyű hónapom, mig a terhesség vége előtti nehéz időszak beköszönt. Hát nem volt igazam. A második trimeszterben ugyan továbbra sem volt semmilyen tünetem, az iszonyú fáradtságon és a szinte szüntelen siráson kivül, amit ugye senki sem várt, lévén a 3-6-ik hónap arról hires, hogy a kismamák energikusak és úgy általában a "top"-on vannak. Hát én a "bottom"-ban voltam egészen 2 héttel ezelőttig, amikor is betöltöttem a 37-ik hetet. Azóta viszont nem lehet lelőni, folyamatosan csak rendezgetek, átrendezek, mosok, selejtezek, stb. Anyu, hogy itt van iszonyú sokat segit. Sokat varr, segit lefoglalni a Szofit, ha épp dolgom van, meg miegyebek.

Egy hete minden éjjel rendszeres méhösszehúzódásaim vannak, de nem elég erősek, meg reggelre leállnak. Arra viszont pont jók, hogy ne aludjak még annyit se, amennyit amúgy igy a terhesség vége felé még aludnék. Az első terhességnél ugyanez volt a helyzet. Akkor 5 nappal a kiirás előtt elfolyt a magzatviz, de mire beértünk a kórházba, leálltak a fájások, úgyhogy kifektettek az osztályra. Két nap múlva fertőzést jeleit vették észre a vérképemben, tehát meginditották a szülést és 11 röpke óra múlva megjött Szófia kisasszony.

A gerincem miatt nagyon veszélyes lenne epidurális érzéstelenitést kapni, hiszen a régi műtét helyén ismeretlen formájú belső hegek rejtőzködnek és egy altató orvos sem tudja megállapitani, hogy milyen hatást érne el a művelet. Mellesleg két olyan barátnőm is van itt a közelben, akiknek maradandó károsodást okozott az epidurális érzéstelenités.

Mindennek csak annyi a lényege, hogy ez a szülés is fájdalomcsillapitás nélkül kell, hogy történjen és kb. 1 hónappal ezelőtt valódi rettegés lett úrrá rajtam, mert a vajúdás emlékei igen erősen felröppentek tudatom mélyéről. A félelem azóta elmúlt, Isten nagyon sok emberen keresztül, meg a biblián keresztül megerősitette a szivemet és bátorságot öntött belé. Sokat készülök mindenféle lazitási, relaxációs technikákkal is (Bradley módszer), hogy ha a fájások alatt nem is, de legalább közöttük tudjak pihenni.
Hát majd beszámolok az élményekről.