Szilvike három éves lett múlt hét hétfőn. Nagy szülinapi bulija volt, de sajnos valaki más fényképezett és még nem kaptuk meg a képeket. Amint megérkeznek, felrakom őket.

Amúgy Szilvinek megvolt az első zongora órája is (lásd a képen). Szofi már 3-4 hónapja zongorázik és igy tegnap, pénteken ő is elkezdte. Ennyi idősen persze még csak 5-10-15 percig képesek figyelni, de nagyon ügyesen figyelt és mindent csinált, amit csak kért tőle Miss Linda.

Még talán annyit, hogy Szofi 1 éve teniszezik, nagyon ügyesen fejlődik, Szilvike is él-hal, hogy végre elég idős legyen és csatlakozhasson, de majd csak nyáron. 4 éves kortól kezdhetnek, de a valódi feltétel az, hogy tudjanak utasitásokat követni, igy Szofi is 3.5 évesen kezdhetett, szerintem Szilvivel is igy lesz. Addig meg a pálya mellett nekem kell dobnom a labdát, amig ő fogja a mini ütőjét ahogy másolja a nagyobbakat. Sokat gondolkodunk a sport foglalkozásokon. Itt Ameriában minden bazi drága, bár nem tudom, lehet, hogy otthon is az. Például egy 30 perces balett foglalkozás óvodásoknak 15 dollár, azaz kb. 3000 Ft. Ha már két lány megy, az ugye havi 120, ami nekünk elég sok. Még ha ebbe kétszer fél óra lenne, azt mondanám, hogy megéri, de ha kétszer járnának, akkor az persze a duplája. Egyelőre a tenisz a legolcsóbb, talán mert csoport foglalkozások vannak. Egy fél óra 6 dollárba kerül. Persze borzasztóan szeretném, ha járhatnának balettra is, hiszen minden kislánynak balettozni kellene szerintem, olyan cukik, de azt hiszem előbb nekem kell megtanulni, hogy tanitsam őket, ami persze nagyon röhejes lenne. Mindenesetre jövő tavasszal kötelező jelleggel úszni kell tanulni, márcsak biztonsági okokból kifolyólag is. Ez is heti egy fél órás úszás foglalkozás 15 pengő. Szerintem ez rablás. És arról még nem is beszéltem, hogy minden egyes sport tevékenység elkezdése előtt van egy úgynevezett regisztrációs dij, amit persze nem értek, de ez általában egy egyszeri 30-40 dollár szokott lenni. Ha esetleg valaki olvassa ezeket a sorokat és van otthoni információja, légyszives kommenteljen, hogy képben legyek. Lehet, hogy csak én élek a múltban, amikor az óvodákon, iskolákon keresztül vagy ingyen, vagy olcsón voltak úszás, vagy egyéb sport foglalkozások.

Nagyban folyik a készülődés karácsonyra. Itteni szokás szerint már állnia kellene a karácsony fának, de idén egy kicsit elhúzódik a dolog. Persze a rettentő sok tennivaló mellett még nem is jutottam hozzá, de emellett még nagyon unom a karácsonyfa diszeinket is. Nagyon szeretnék venni újakat és állati jókat lehet kapni, de erre most nem fog sor kerülni, hanem csinálni akarok filcből, anyagból. A legnagyobb szükségben persze idővel vagyok, mégpedig ahhoz, hogy le tudjak ülni zavartalanul, valamiféle emberi időben, mondjuk este 9.30-10 előtt és át tudjam gondolni mire is van szükség. Ez eddig nem tudott megvalósulni, mert a három kisegérke, meg a háztartás nagyon-nagyon leköti minden agy-, ideg- és egyéb sejtjeimet. Mondjuk most blogirás helyett is azt kellene tennem, de hát akkor ide soha nem irnék.
Na jó, búcsúzom, mindenki elaludt én meg megyek veszek egy jó forró kis fürdőt.