Nem tudom ezzel egyedül vagyok-e, de az én lányaim valami rettentő "lányosak". Ennyi sirást én még nem láttam (kivéve saját kamaszkoromat, hehe). Úgy ok nélkül. Mert még, ha okkal volna, arra lehet megoldást is találni, de pl. Szilvikém ma egész nap ok nélkül szivszaggatóan sirva járkált le és fel és állandóan az ölemben akart lenni. Hát persze engedtem is neki, már amikor nem (a dagi 8 hónapos) Simont hurcolásztam. Sok megoldás nem volt, csak ölelgettem szegénykét és megértően hallgattam. Nem hisztizett, csak úgy sirt. Persze az azért eléggé idegőrlő, amikor mindkét lánynak egyszerre van ilyen napja és Simon meg beteg, vagy fogzik és az ég világon mindenki (majdnem én is:)) bepisil, bekakil pont a WC mellett, mert későn indultak el és pont nem tudták letolni a bugyit, stb. Szegények olyan bűntudattal néznek rám, de látják, mennyire nem örülök az újabb (ezredszeri) felmosó partinak, ruhacserének, mosnivalónak. Hm. Valahogy csak felnőnek és akkor meg már nem lesznek ilyen cukipofák.
Szilvike hétfőn lesz 3 éves és vasárnap lesz nagy szülinapi partija a legjobb barátnőjével (Ellie, lásd alsó képen), aki 1 évvel és 1 nappal korábban született nála. Mindketten nagyon szégyenlősek, nagyon érzékenyek és együtt mindenféle titkos dolgokról sugdalóznak, kuncorásznak, amit senki más nem tudhat. Egyikőjük sem ennyire önmaga bárki mással sem, csak egymással. Szerintem még hasonlitanak is egymásra nem? Lásd lenti képen a két lányt.
Holnap egyébként Hálaadás Napját ünnepeljük. Hálát adva Istennek sok-sok mindenért. Immár 5-ik éve Mike san diego-i rokonaihoz készültünk, de valahogy csak nem hivtak, csak nem csörgött a telefon, hogy menjünk. Ma végre felhivtuk őket finoman puhatolózva, hogy vajon megbántottuk őket, vagy elfelejtettek hivni, vagy mi van? És hát kiderült, hogy valaki más meghivta őket és nem jutott eszükbe, hogy informáljanak, pedig eddig már majdnemhogy hagyománnyá vált, hogy Hálaadáskor és karácsonykor is velük vagyunk. Hát most nem. Mindezt ma délben tudtam meg és hát egy jó óráig a pánik és dermedtség uralkodott rajtam. A lakás teljesen mindennapi, úgymond használt állapotban, se egy pulyka (maximum a varjakat vadászhatnám le a kertben, vannak is akkorák), de még krumpli sincs itthon. Meg hát nem készültem se fejben, se innivaló, se semmi. Mike dolgozik, itt a három kicsi, hogy csináljak bármi ünnepit is holnapra, mikor minden bolt dugig lesz emberekkel és Szilvinek is Simonnak is épp du-i alvását kellett volna kezdeni.
Aztán szépen letisztultak a dolgok. Végül Kata Matt-jének a rokonaihoz megyünk, aminek nagyon örülünk és Mike is haza tudott jönni igy mig a két gyerek aludt, Szofival el tudtam menni vásárolni. Tiramisu-t fogok megkisérelni.
Ellie és Szilvi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése