Itt Amerikában október 31-e előtt úgynevezett "Pumpkin Patch"-eket állitanak fel és csapatostul lehet odavonulni, igy ma ezt megtettük. Főleg, mivel az elmúlt 4 évben egyetlen egyszer sem jutottunk el, mindig "majd holnap" és hát persze lemaradtunk róla.
Ezeken a Tök Foltokon (szabad forditásban), illetve amelyiken mi voltunk, a bejáratnál lehet jegyeket venni és mindenféle ugrálóházak, meg egyebek vannak, ahoval 2-3-4 vagy 5 jeggyel kell fizetni. A legelső a motoros autókázás volt. Szofi nagyon ügyes volt, senkinek nem ment neki még a szalma báláknak sem, Szilvikém meg nagyon viccesen csak ezerrel nyomta a gázpedált és arra forditotta a kormányt, amerre épp nézett, ami meg persze nem az úton volt. Mike sétált mellette és irányitotta a kisautót.

Amúgy az egész 1.5 órás ott tartózkodásunk alatt, mind az 5 gyerek (barátokkal voltunk) vérben forgó szemekkel szorongatták a jegyeiket és újra meg újra számolgatták, hogy melyik ugrálóházba tudnak még menni, melyikbe nem. Volt kis állat simogató is, de oda már csak benézni tudtunk, simogatni nem. Az idő meglepően hidegre hűl már esténkét, a kardigán ellenére is fáztam.

Szofi nagyon nagy lány. Áprilisban lesz 5 éves és mind magasságra, súlyra, magaviseletre nézve meglepődöm, hogy hirtelen hogy megnőtt. Az óvodai foglalkozásainkat nagyon szeretjük, már felismeri az ábc összes betűjét. Bármit lebetűz, de még nem tudja őket összeolvasni. Ja és mindezt egyelőre csak angolul. A magyar ábc-t jövőre, vagy talán azután tervezem bevezetni, hogy ne zavarodjon össze a kis agyacskája.

Szilvike rettentően érzelmes és szégyenlős kislányka. Nagyon sokat fogom őt, mert állandóan a kezembe kéreckedik, pedig novemberben 3 éves lesz. Biztos, mint középső gyerek, nehéz lehet neki, meg még amúgy is egy érzékenyebb fajta kis emberke. Node sebaj, majd Isten megerősiti a kicsi szivét.

Simon 25-én lesz 7 hónapos. El se hiszem. Rettentően gyorsan megy az idő. 4 foga van, kettő középen alul, 2 pedig felül, de nem egymás mellett, ettől pedig nagyon viccesen néz ki. Iszonyú massziv kis krapek, alig tudom kézben tartani és nem csak a súlya és a hossza miatt (12 hónapos ruhákat kell ráadnom), hanem mert nagyon erős, izmos és le akar dőlni a kezemből, mert járni akar, de persze még nem tud. Úgyhogy a bal karom, a hátam közepe a leszakadáshoz közel áll. De sebaj, tudom, amint járni kezd, majd úgy kell kergetnem egy ölelésért.

Szombaton 5 munkás ember jön a házon, meg a kertben dolgozni, ha minden igaz, az alsó bérleti lakást decembertől ki tudjuk adni, ami persze már nagyon jól jönne.