Szofi: 3.5 éves, folyékonyan beszél magyarul és angolul, ami teljesen lenyűgöz. Sőt ott tart, hogy a kis manipulativ agyacskájával egyik nap megkért, hogy ne beszéljek angolul, amikor épp kért tőlem valamit, persze mert tudja, hogy akkor valószinűleg nemet mond az apja, ha érti, hogy mit kér.
Amúgy teljesen szőke, nagyon-nagyon eleven, már egy jó éve, hogy nem alszik napközben és igy is este 9-ig, mint akit felhúztak. Ha pedig véletlenül elalszik délután az autóban, akkor este 11-ig nem lehet lelőni se.
Nagyon szeret szaladgálni, énekelni, táncolni, mászókázni, gyurmázni, szinezni és nevetni, de legfőképpen a szülinapi bulikat nagyon szereti. Mindegy, hogy kié, a lényeg, hogy szépen fel lehessen öltözni és legyen lufi, meg torta, meg ajándékok. Mégha nem is az övéi, akkor is. Persze az övére már készül, ami majd 8 hónap múlva lesz.
Nagyon hirtelen természetű, hamar elszakad a cérna, feldühödik hamar, de viszonylag kevés idő kell neki, hogy helyreálljon a lelkibékéje.
Kedves, bájos, imádja a hercegnő ruhákat, illetve bármilyen csinos, vagy csak új ruhában flangálni. Ja, és a cipőket is rettentően szereti, főleg, ha valaki magassarkújában mászkálhat.
Mindezek felett apjával rendszeresen kalapál, fűrészel, fúr, meg mindenféle férfi munkát elvégez.
Igazi segitő, bárkinek, bármit. Rendszeresen kérdezgeti, hogy segithet-e valamit.
Kis játékkonyháját szereti rendben tartani, miután minden tányért helyére rakott, a pultocskát letörölni.
Mindezek felett egy igazi kommandirer. Szolgájának, Szilvikének úgy parancsol, mint egy katona tiszt, attól félek sejtem, kitől vette ezt át, és bár igyekszem kedvesen kérni valamit, többnyire csak a határozott utasitásnak fogad szót. Nagyon erőszakos, csak 500-szori próbálkozás után adja fel, nagyon erősnek kell lennem, ha nem akarok engedni neki.
Igazi örömmel és energiával teli kisleány.


Szilvike: 21 hónapos, 3 hete nagy meglepetésemre úgy döntött, hogy szobatiszta lesz, ami tök jól hangzik, de mivel a kis hólyagja akkora, mint az ökle, 20-30 percenként kell vele wc-re, bilire rohangálni. Mondjuk a bili még jó, mert megoldja magától a dolgot, de ha nem otthon vagyunk, vagy épp olyan kedve van, hogy a wc-re üljön, akkor menni kell vele, mintegy 1000-szer egy nap és hát erre még nem voltam felkészülve. Gondoltam még egy év és majd elhagyjuk a pelenkát, de hát ő nem igy gondolta. Persze nem panaszkodom, közeledve a két éves korhoz már kakis pelenkát nem a legnagyobb öröm kicserélni.
Nagyon nyafogós kisleányka, a legkisebb fuvallattól sirni tud, illetve még fuvallat sem igazán kell. Nagyon-nagyon bújós, mostanában csak akkor érzi magát igazán biztonságban, ha fogom őt. Gondolom ezzel összefüggésben van a szobatisztaság is, vagyishogy a felnövési fokozatokkal járó szeparációs szorongás is. De mindennek ellenére, vagy talán ezek miatt bűbájos, finom kislányka, gyönyörű kerek pofikával. Persze mindkét lányomat gyönyörűnek találom, mint minden anya, és ez igy is van rendjén.
Szilvike nagyon türelmes, ritkán lesz dühös, ellentétben a nővérével és mivel van türelme a dolgokhoz, nagyon sok mindent megfigyel és megtanul. Okos kis csajszika és nagyon rafinált és nagyon féltékeny, de nem erőszakos.

Naponta 22.346-szor hallom, hogy mami, anyu vagy anya.

Immár 3 hónapja, hogy saját házunkban lakunk, ami elég sok változást jelent számomra. Mike reggel elmegy dolgozni, este hazajön, mint minden más családfő, csakhogy házasságunk 5 éve alatt max. 400 méter volt a legnagyobb távolság lakásunk és Mike munkahelye között, tehát reggelit, ebédet, vacsorát együtt töltöttük, meg amikor csak akartuk láthattuk őt, vagy ha szükségem volt rá, haza tudott ugrani. Hát most ez nem igy van és ez hatalmas változás, de kezdek belejönni (Gabika, köszi az imáidat, kérlek ne hagyd abba). Meg hát az sem segit a dolgon, hogy úgymond vidéken lakunk, eddig meg a városban laktunk, tehát nincs séta a gyerekekkel, a boltbajárás nagy hercehurca és soha, de soha nem találkozom a szomszédokkal, mert elég nagy telkek vannak itt.

Nem gondoltam volna, hogy a telken a kedvenc helyem a ház mögötti rész lesz, ahol teregetni szoktam. Az amerikai hagyomány ellenére nem száritógépben száritom a ruhákat, hanem Mike csinált nekem teregető állványt, 5 db 8 méter hosszú zsinórral, tehát 2-3 adagot is ki tudok teregetni egyszerre. Mivel itt nagyon száraz és jó idő van mindig, kivéve télen, amikor esik az eső, sok áramot megtakaritunk ezzel és állati jó a frissen mosott ruhákat kirakni, miközben csend van, fúj a szellő, a gyerekek kavicsokat gyüjtögetnek (vagy üvöltenek - hehe), süt a nap. Nagyon szeretem. Ja és a ruhák 20-30 perc alatt megszáradnak, ha délelőtt ki tudom őket tenni.

Nagy hir, hogy szerdán leszek 11-ik hetes terhes. Nagyon szeretnénk egy kisfiút, de persze örülünk egy újabb ösztrogén bombának is, majd himzőműhelyt nyitok, vagy balett iskolát :)

Ma ebédre áthivtuk Erényi István barátunkat egy jó kis csirkepaprikásra, nokedlivel, ubi salival. Hm, azt hiszem mindjárt megyek és eszek még egy kicsit, olyan jó lett.
No de ami a lényeg, hogy István kissé koros (74), de jó karban lévő, nagyon jó agyú, jó humorú kellemes ember. Nagyon vicces dolgokat mondott, gyorsan vág az esze és igazi magyar humora van.
Majd még áthivjuk őt többször is. Mindenféle magyar sütimegrendeléseket adott le.