2008. dec. 15.

Ok







... szóval bazi fáradt vagyok. Gondolom az éjszakai egy-két felkelés megteszi a magáét, mégha nem is ordit a Szilvike éjjel, akkor is megszakad az álmom. Igy néz ki egy napunk:
5-6 felé ébred Szilvike, megszoptatom, büfiztetem, pelenkát cserélek, mindez kb. 30-40 percet vesz igénybe. Pont nem tudok visszaaludni, mikor
7-kor ébred Szofi, kakaó készités, reggeli, pelenka csere, felöltözés (kb. 1 óra)
8-11-ig pakolás, iratrendezés, mosogatás, megpróbálás ébren maradni (mármint én), mindenféle teendők viszonylag lassú elvégzése (energia hiányában), Szofi tv-t néz. Ebéd készitése (ezt most anyu csinálja még dec. 30-ig). Közben Szilvike felébred enni, büfizni (30-40 perc, van hogy egy óra is), üvölteni egy kicsit, ha épp fáj a pocakja vagy csak úgy nehéz az élet:)
11-12 között ebéd, utána elpakolás, mosogatás (néha), Szofit leteszem a délutáni szundira. Szilvike vagy nézelődik, vagy alszik, vagy ismét eszik, mert ugye épp készül éhen halni a drága:)
12-2 között igyekszem intézni a hivatalos ügyeket, már amit el lehet interneten, vagy telefonon. Ma pl. elmentem a postára, meg a bankba (anyu felügyelt az alvó csemetékre), ami nagy hiba volt, mert mire hazaértem pont felébredt mindkettő és egy szemet sem tudtam pihenni. Ettől pedig zombi állapotom még zombibbá vált. Szofi engem akar, rosszul ébredt, Szilvike ordit, mert éhes és tele a pelusa. Még úgy is, hogy anyu itt van és vagy az egyikkel, vagy a másikkal foglalkozik, teljesen hulla fáradt vagyok. Nem is tudom mi lesz, ha hazamegy, de hát majd beleszokom valahogy.
2-5 között Szofi anyuval elmegy megetetni a kacsákat, vagy (ami elég ritkán fordul elő) elmegyünk valamilyen boltba kaját, vagy egyéb kellékeket venni. Vacsora készitése is ekkor történik. Szilvike eszik.
5-6 között vacsi, Mike apu hazajön (hurrá-hurrá) Szofi teljesen belefeledkezik én meg nézek ki a fejemből, vagy ringatom, szoptatom, pelenkázom, átöltöztetem Szilvikét. Anyu 6-kor hazamegy a szobájába, ami kb. 300 méterre van tőlünk, szegény persze hulla fáradt.
7-kor Szofinak fürdés, többnyire apával, de ha Mike-nak dolga van, akkor én fürdetem, többnyire úgy, hogy Szilvi lóg a mellemen, bal kézzel őt tartom, jobbal meg Szofit állitom lábra, mosdatom, emelem ki a viz alól, vigasztalom, mert valamijét beütötte, stb.
8-kor gyerekek mennek aludni, legalábbis Szofi, Szilvike lehet, hogy épp hasfájós, vagy valami más baja van, többnyire azonban egész jól bealszik. Terveimből, hogy miutál lefeküdtek, elpakolom a könyveket, rendet rakok az egyik szobában, blogolok, email-ezek, stb. többnyire semmi nem lesz, mert beájulok az ágyba.

A legviccesebb, amikor valaki, akinek nincs gyereke, megkérdezi, hogy nem unatkozom-e, hogy nem dolgozom, hanem "csak" itthon vagyok a kicsikkel.

3 megjegyzés:

Gabi írta...

Hát Ágica, minden elismerésem és csodálatom a tiéd!!! Sok-sok erőt és kitartást kivánok és ez a bejegyzésed megerősitett, hogy tényleg ne hivjalak fel és bombázzalak a kérdéseimmel, hehe. Sokat gondolok rátok és imádkozom értetek!!!

andi írta...

El sem tudom képzelni, hogy ez milyen lehet, de tőlem is megkérdezte valaki amikor a Nina kb 2 hónapos volt, hogy nem "mit csinálok egész nap otthon, és nem unatkozom-e?".

Hehe. Imádkozom érted, kitartás!

Ági írta...

Szia Andi,
köszi az imákat.