El kell mondjam, hogy nagyon boldogok vagyunk együtt Mike-kal. Soha nem gondoltam volna, hogy ez tényleg lehetséges, de valóban egyre jobban szeretjük egymást. Természetesen ugyanolyan nehézségekkel állunk szemben, mint mindenki más, akár a világgal van problémánk, akár egymással, de ezeken túlkerülve egyre erősödik az egymás iránt érzett szeretetünk. Nagy meglepetésemre, ahogy egyre jobban ismerem a férjemet, egyre jobban szeretek vele lenni, pedig egyre jobban látom a hibáit is és ő is az enyéimet. A bibliában olvasható egyszerű kis javaslat/parancs, hogy "ne engedd a napot lemenni a haragoddal", meg hogy "bocsáss meg, ha vétkeznek ellened" valóban csodákat tud tenni az emberi kapcsolatokban, főként pedig egy házasságban.
Ünneplésképpen elmentünk egy baráti családdal, a 6, 3 és közel 1 éves a gyerekeikkel a Del Mar-ban lévő óceánpartra. Mike megpróbált szörfölni, életében először (vicces volt), vittük Jager-t is, aki velünk együtt nagyon élvezte a dolgot.
A nap nagy eseménye az volt, hogy amikor el kellett állnom az autóval, leparkoltam a kocsit, és kiszálltam, hogy beszéljek Aimee barátnőmmel, mig a kocsit járni hagytam, Szofit meg engedtem, hogy mászkáljon az autóban. Ez utóbbi nagyon nem volt jó ötlet, mert a kicsi kezek jól lenyomták a gombot és a kisasszony bezárta magát az autóba. El sem akartam hinni. Ott kiabáltam neki, próbálva elmagyarázni, hogy nyomja meg újra gombot, de csak vigyorgott rám a kis pofijával, azt hitte játszunk. Az emberek megálltak, segiteni akartak én meg magyarázkodtam, hogy épp most szálltam ki az autóból, a légkondi megy, stb. stb. Már láttam magam a hirekben, hogy a gondatlan anya bezárta gyermekét az autóba és ezért letartóztatták, elvették tőle a gyereket, bla-bla-bla.
Barátnőm elszaladt Mike-ért, aki mikor Aimee mondta, hogy sürgős helyzet áll fenn, meg volt róla győződve, hogy Szofinak betört a feje, levágódott egy ujja, vagy megindult a szülésem, stb. kirohant a vizből és hangosan röhögve ért hozzám, aki ott próbáltam magzatomat a gomb felé navigálni, miközben emberek vettek körül és már a parkoló őr is ott volt, rádión hivva a helyi rendőrt.
Rendőr bácsi megérkezett és egy pillanat alatt megtanultuk, hogyan kell feltörni egy automata záras kocsit. Szóval jól végződött a dolog, csak utólag ijedtem meg. Szofi élvezte az egészet a legjobban, mivel bekapcsolta az összes létező gombot a kocsiban, amit csak tudott. Az összes ablaktörlő iszonyú sebességgel lapátolt, az index bekapcsolva, rádió előlapja leszedve, a pohárban lévő jegestea részben a pólójára, részben a kocsi kárpitjára öntve, stb.
Haza érkezve Szofi a családdal maradt, mi meg Mike-kal elmentünk megnézni az új Batman filmet. Kb. két éve nem voltunk moziban, úgyhogy egyszerre jó, ugyanakkor megviselő élmény volt, ahogy az érzékszerveimet bombázták a mindenféle effektek.
Áttekintve itt van az elmúlt egy évünk:
Szeptember: anyu júniustól még e hónap 15-ig velünk volt
Október-Novemer: berendezkedés Amerikában csak Mike, Szofi és én, készülődés a new york-i rokonokkal töltendő karácsonyra.
December: Karácsony és újév Rochester, NY-ban
Január: vettünk végre egy autót, igy az élet egyszerűbbé vált
Február-Május: kiderült, hogy babát várunk, egyúttal a gerincsérvem aktiválta magát, amire a baba miatt ugye semmilyen komolyabb gyógyszert nem szedhettem, igy enyhén szólva pokoli volt a heyzet.
Június: megvettük Jager-t, a csokibarna labradort, Kata, Panni és apuék eljöttek meglátogatni.
Július: Hollywood, Las Vegas, San Diego Seeworld, apuék hazamentek
Augusztus: egyre nagyob kihivások a gyereknevelés terén.
Hát ennyit röviden.
1 megjegyzés:
Szia Ágica, hát először is, gratuláció a házassági évferdülőhöz. Másodszor pedig, a Szofi autós esetén én is rettentő nagyot nevettem és még az urammal is megosztottam. Főleg az a rész tetszett neki, amikor Mike megérkezett és elkezdett nevetni...totál előttem van a kép :-)))
Megjegyzés küldése