Nem tudom, sikerült-e feltöltenem a régen beigért videókat még karácsonyról Rochester-ből, de most ágyba kell bújnom. Eléggé lebetegedtem és nagyon nehéz nap van mögöttem. Igazán nehéz egy kisbabát ellátni betegen. Zimonyi Lili, ha olvasod e sorokat, minden elismerésem a tiéd, hogy tüszős mandulagyulladással két gyerekkel állod a sarat. Mondjuk nincs más választásunk, anyának talpon kell maradnia. Már csak abban reménykedem, hogy Sophie-tól kaptam el (mivel ő is taknyos volt) és nem csak most fogja elkapni tőlem.
Szegény Mike-ra is elég mérges voltam ma egész nap, mert egész nap dolgozott pedig nem tehetett róla. Nagy szükségem lett volna rá, hogy foglalkozzon a kicsivel, amig én hibernálom magam a gőzölésből az ágyba és vissza. Szombat lévén ugye, nagy esélyekkel reménykedtem, de az egyik pasas, aki ügyeletes lett volna, elakadt valahol nagyon messze és megkérte Mike-ot, hogy helyettesitse. És persze az ég világon minden lerobbant ma, reggel 9-től este 6-ig haza se tudott jönni. Kemény nap volt, de vége van szerencsére, most megyek és jól lefekszem. 100.3 fokos hőemelkedésem van, ami elég ijesztő, de csak 38 C fokot jelent. Be vagyok dugulva, mint egy öreg kémény - hehe. Amilyen levert vagyok, mégis örülök, hiszen legalább nem az allergiám jött ki, tegnap még azt hittem és az még rosszabb lett volna.
Imádkozó sáska ismerőseimet kérem emlitsenek meg imájukban, mert ma este nem volt egy csepp tejem sem és igazán jó lenne, ha még nem apadna el teljesen.