Volvó, ház és Mikulás

Itt az ütött-kopott kis Volvó. 21 éves, de működik és az a lényeg.

Mellesleg ez a házunk, azt hiszem még nem tettem fel róla képet. Az egész felső szint a miénk, az alsó szint az autóké:). A ház hátsó részén 3 további lakás van, amelyek 2 szintesek, de oldalról nem tudtam most képet csinálni.

Megyünk bevásárolni

Ez a kép egy kicsit homályos sajnos, de akkor is hűen visszaadja a szerény kis zöldséges pultot. Ez a kép az Albertsons-ban készült, ahova csak akkor megyek, ha egy-két dolog kell, mert ez van a legközelebb, de a legdrágább is sajnos. Nagyon szuper kis (nagy) üzlet.

Bámulatos, hogy Amerikában micsoda háziállat (főleg kutya) őrület van. Itt most ezt a rendkivül "szükséges" műcsontokkal töltött mikulás csizmát sikerült lencsevégre kapnom, de hanyatt dobtam magam a kutya (baba)kocsitól. Teljesen úgy néz ki, mint egy normális babakocsi, csak mondjuk rózsaszinű hálóval van boritva a teteje (persze lánykutyáknak). Gusztustalan!

Itt pedig a beigért videó, ahol a kaliforniai Télapó látható, ami azért is vicces, mert rövidujjúban szaladgálunk, olyan szép napsütés van. Azt hittem, hogy Sophie sirni fog, ha meglátja ezt a nagy piros lényt, de nem igy lett.

Dél-kaliforniai Mikulás

Szép ebédhez szól a nóta:)

A buli, mint már emlitettem, 95%-ban az '56-os forradalom idején kimenekült hazánk fiaiból szerveződött és amint megtudtam, ezek az emberkék azóta összejárnak. Ebből kifolyólag, 2 másik családdal együtt úm. kakukktojásnak számitottunk és fel is állitottak bennünket (200 ember előtt, ajjaj), hogy üdvözöljenek. A 10-15 gyereket nemszámitva Mike és én a legfiatalabbaknak számitottunk (ritkán ér ilyen megtiszteltetés mostanság). Általában elég szépen beszél mindenki magyarul (igy 40-50 év után is!!!), de nagyon sok angol szót szőnek bele a magyar mondatokba, mint pl: "XY lerezelválta azt az asztalt", vagy "nagyon fun volt a legutóbbi buli". Az ilyen beszéd néha az én szótáramban is felbukkan, de nagyon figyelek rá és ha észreveszem, igyekszem javitani magam. Vigyáznom kell nagyon.

Amúgy feltűnt, hogy mivel minden kalocsai himzéses, meg nagy-magyarországos, meg régimódi (ami persze modern, meg normális az időseknek), a fiatal magyaroknak eszük ágában sincs eljönni egy ilyen rendezvényre.
Amikor még anyu itt volt, elmentünk a san diego-i Magyar Házba hogy találkozzunk magyarokkal és épp egy Márai Sándor életéről szóló filmet mutattak, amitől enyhe világvége, depressziós hangulatba kerültünk. Azóta is a szivemen van, hogy mozgósitani kellene az itteni fiatal magyarokat, mondjuk jó kis magyar filmekkel (mostanában van egy csomó otthon), meg egy kávézó is létrejöhetne, szinészek, koncertek jöhetnének, stb. Van egy rakás öttletem, meg a hely is meglenne mindehhez, úgyhogy lehet imádkozni, hogy ha Isten is úgy akarja, akkor legyen valami.
Na mára befejezem.
Üdv mindenkinek és köszi azoknak, akik reagáltak a korábbi bejegyzésemre. Jó tudni, hogy nem csak a levegőbe irogatok.