2007. dec. 6.

Egy anya vallomása

Éjjel "csak" három óránként ébresztett bennünket a kis kukori becenévre hallgató gyermekem. Mindannyiszor próbáltam csititgatni, susogni neki, ringatni, stb. de hát úgy reagált minderre, mintha verném őt - csak még jobban sirt. Azt hozzáteszem, hogy én is kómás állapotban voltam, igy mindezekkel csak 3-4 percig próbálkoztam és hamar feladva megszoptattam őnagyságát. Persze azonnal elhallgatott két-három korty után, ami azt mutatja, hogy nem volt éhes, csak egy kis összebújásra vágyott. Biztos rosszat álmodott szegényke. Az igazat megvallva, egyáltalán nem zavar, hogy fel kell kelni hozzá, mert nagyon szeretem őt megvigasztalni, csak másnap olyan vagyok, mint akit kimostak, meg hát vajon ha már nem lesz tejem, mit csinálunk? (majd adok neki pálinkát - hehe - csak vicceltem!!!!)

Amúgy nagyon jó kis napunk volt, tettünk-vettünk. Szófia segitett átpakolni a ruháit az új szekrényébe. A segités abból állt, hogy én pakoltam, ő meg az anyukám által varrot rongy babának a szemét nyaldosta felváltva. Néha a haját is megszopogatta. Mikor mindezzel végzett, elővette a kezén lévő ujjait és megszámolta őket oda-vissza 38-szor, miközpen azt suttogta, hogy pappappappappa. Nagyon mókás volt. Aztán már rend is lett a szobában.
Elmentünk bankba is, meg akartam venni néhány bio bébi gyümölcsöt, mert nagyon szereti a gyümiket, de letettem róla. Maradok a házikészitésűnél, mert egy kis üvegcse 60-70 centbe kerül, amiből hármat megesz naponta és ennek az árából 1-2 heti szósznak/pempőnek való gyümölcsöt, meg zöldséget tudok megvenni.

1 megjegyzés:

Matt és Kata Christian írta...

te egy őrült nőszemély vagy, és a mike is egy őrül egyén és így a szofi is a jelen helyzet szerint kis tréfi répi lesz! nagyon vicces, a "pakolásotok"! szemnyalogató és hajszopogató!