Reggel 7:30-kor kelt Fószia (igy hivja Szofit egy itteni 3 éves kissrác), játszott és 9-kor visszamerült egy órára. Utána sétáltunk egyet, elmentünk az iskola étkezdéjébe pizzát enni (minden hétfőn pizza van, a fülemen jön ki, nem is ettem, csak néztem ahogy Mike kajált), hazajöttünk, meglátogattuk a mindenórás harmadikkal terhes barátnőmet, jól megnéztük az új kis jövevény szobácskáját, hazajöttünk, 1-kor újra letettem a NŐ-t aludni, fél 2-től 3-ig aludt (el se akartam hinni), aztán boltba mentünk, játszottunk, vacsiztunk, apájával ők játszottak, aludni ment, én internetezem, Mike készül a holnapi megbeszéléseire, most meg megyünk majd alukálni. Jó izgalmas napunk volt, mi? Na de, hogy néhány kép is legyen, ime:
Biztosan nem találjátok ki, de ez fürdés közben készült :)
Vasárnap elmentünk étterembe, amit utoljára 1925-ben tettünk meg, és ezt ettük
meg ezt
Kelsi, a pincérnő, aki (amerikai szokást megcáfolva) kiöntötte nekünk a szivét, hogy tavaly meghalt a legjobb barátja autóbalesetben és hogy milyen mérges Istenre, stb. Nagyon jó volt, hogy tudtunk neki vigasztaló szavakat szólni. Elkérte a telefonszámomat, hogy még majd beszélgessünk.
A bizonyiték, hogy tényleg harap ez a kis cápa
Mert ez gömbölyű
Az étteremben apukával
ó a szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése